ThE.eNd*VéGe*fInE

Lezárlt az "erasmusosságom"! már nem vagyok Erasmus hallgató! Már csak egy"simaeltéspépékásandragógiás" hallgató vagyok. Amire meg egyátalán nem vagyok büszke! Mert azért az mennyivel jobban hangzik már, hogy ha azt mondom: "Erasmusos hallgató vagyok az XY egyetemen", mint ha azt mondom, hogy: "Az eletepépéká halggatója vagyok andragógia szakon, művelődésszervezés szakirányon." Mert, hogy ugye azt meg nem kell elmondani mindenféle jöttmentnek, hogy nekünk nem is voltak kurzusaink... "CSAK" konzultációk - amikkel megjegyzem sokkal de sokkal "pórabbuljártunk", mintha óráink lettek volna...

Na azt meg pláne nem kell emlegetni, hogy ha itthon maradunk se lettek volna óráink mert hogy itt meg egybe lettünk téve a levelezősökkel... tehát! HüMm!

TeHát! ha akarok se tudok órára járni, mert NiNcs! de hát okfejtésem lényege... jobban hangzik, minden bizonnyal az első "erasmus hallgató vagyok" mondat!

Az itthon töltött időből meg még nem is telt el annyi, hogy meg tudjam mondani, hogy milyen is... Vagy mi más...

DE'! 1 dolog már most kiderült... hihetetlen, hogy mennyire zavar, hogy a mozgólépcsőn itt (Bp.en) összevissza álldigálnak és nem pedig egy oldalra... pedig anno féléve még én is szanaszét álldigálós fajtájú, rendes pesti metrozós lakos voltam... most meg EU-nizálódtam, ott kint Külföldön és megőrjít, hogy nem állank egy oldalon...

Vagy ez mást is zavar - az a normális? Vagy akkor most mi?

Nyugatról Keletre, avagy hazautazásunk története...

természtesen minden a csomagokkal kezdődött... mert, hogy túl sok volt! mivel kikocsikázva érkeztünk még anno és az eredeti terv úgy volt, hogy visszafele is kocsikázunk (csak hát többek közöztt a hóeséses időjárás nem úgy gondolta, hogy mi kocsikázunk) ezért odafele menet kissé elengetük magunkat pakolás terén... és persze! hüledezve néztünk azokra akik 1 db bőröndbe belefértek, ami max. 20 kiló lehetett (jó esetben)... - mondjuk ők biztos, nemhoztak ki szótárakat, meg Parti Nagy Lajos novellás kötetet... (amit persze, hogy sokszor forgattam), ja és tuti nem hoztak torna cipőt, meg edző ruhát(!) mert nyugaton azt, hittem sportosabb leszek...

szóval, némi problémáink adódtak a bepakolás terén...

haza utazásunk járműéül a "eurolines" nevű busz társaság buszát választottuk, mert kis naivan azt hittük, hogy korlátlan mennyiségű csomagot lehet betuszkolnni a busz hasába... persze, hogy nem(!!!) max. 2 csomag lehet... ez is csak akkor derült ám ki, mikor már csak 1 hét volt indulásig... ÁM csodák csodájára belefért minden fontos dolgom 2 nagy (nagyon nagy) bőröndbe és lett egy sporttáska melyben a szuper összepatentolhatós meleg paplanom volt és nem akartam tőle megválni... így ördögi tervet eszeltem ki a felcsempészésére... persze a sok stressz ki készíti az idegeket, így az indulás napjára szinte azt se tudtam ki vagyok... és kissé sietve hagytuk el az immár lecsupaszított falu szobánkat.. (kicsit "jóbarátos" volt.. aki érti mire gondolok...) ezek után a helyes házmester -Mo- felajánlotta, hogy "jaj, kis magyar lánykák, hát majd én leviszem nektek a csomagokat"... de ezt már az első kör után megbánta... a másodiknál pedig már azt is megemlítette, hogy hát Ő nem is emlékezett, hogy nekünk ennyi csomagunk volt... (pedig De.. SŐT!!!, csak , hogy akkor Ő nem is segített felcipelni! hümm!)

majd a következő hadiművelet a spanyol barátnénk által rendelt taxiba való becuccolás. a taxis bácsi természetesn az első pillanatól gyűlölt minket... hiszen sok avolt a csomagunk ő meg nem az a segítőkész fiatalos fajta... azért csak beraktuk! a gyűlöltete akkor csúcsosodott ki, mikor megtudta, hogy úticélunk a kb. 10 percere lévő Nord Station... (nos, bocsánat... de nem nem mi voltunk a legjobb fogása az nap...)

a történet viszont csak most kezdődik... mert az egy dolog, hogy már az első fél órában sikerült leibizniszelnem az extra csomagomat... (nem árulhatom el hogyan-majd csak élőben, mert félek, hogy a eurolines kémek megtalálnak). sajnos több félóra is követte egymást.. egészen pontosan 5... mert, hogy 2 órát késett a busz... mi meg ugye rendesen hamarabb is ott voltunk.. és kínszenvedéses utazásunk , már a fűtetlen(!!!) váróban elkezdődött. mikor is a magyar de angolul beszélő férjével érkező Gizella belépett a váróba a két visító gyerekével (valami Rózika és Amanda... talán)... akik a már ott várakozó kis (szintén nemtudni milyen nemzetiségű) Salome nevű kislánnyal kezdtek "játszani"... bár az találóbb lenne...hogy ugrálni az idegeimen... megtalálták azt a csodás szerkezetet amit önműködéses ajtónak hívnak... és ugye ha elé állnak akkor kinyílik és ez milyen jó... (na persze..csak jön be a hideg...meg oda csukja őket... aztán meg visítanak)... a "gyorsan elszaladó" 2 óra után végre sikerült felszállni buszra (igen a csomagoknak is)... és akkor rekognizáltuk csak, hogy ez tényleg keletre megy... sőt! Bratislava-ba (és ezért nekünk(!!!) buszt kell cserélni Bécsbe) ezért az utastársak... hátnem éppen finom öltönyö uriemberek voltak... hanem éppen hogy nem... volt ott mindenki.. az egész pereputy! de tényleg... ott pelenkáztak, meg ordítottak (beszélgettek - lámpástl, merthogy látni is kell egymást) meg miegymás ami ezzel jár...

azt hiszem ezzel be is fejezhetem, hogy milyen utunk volt... mert mindenki el tudja képzelni... (vagy nem is)...

lényeg, hogy hazaértünk! mi is! meg a csomagok is! és ezzel be is zárult az erasmusolás...

a maradék eltés, bürokratikus, ímélezős és to-s történetekre meg biztos várni kell egy kicsit...

*bocsánatos.hétvége*Hollandujában

ugye minden ott kezdődik, hogy a magyar lányok nem bírnak a fenekükön maradni.. és nem elég, hogy már fél éve Belgikában élnek... az utolsó 7végén csak el kell menni még Külföldebbre... nem törődve az utolós búcsúzkodós "soha nem lájuk egymást többé" erasmus party-val... és a déli barátaikkal...

egészen pontosan Hollandujába mentünk mi! mert, hogy ottan lakik mostan egy kedves aranyos külföldi barátosné, akit az őrületbe kergetnek a "jólélő" holland gyermekek... (olvastam egy napilapban, hogy az egész világon a holland gyerekeknek van a legeslegjobb gyerekkoruk, mert csomó mindenük van... kedvezmények, csúcsszuper játszóterek, HEMA... miegymás...). szóval jó nekik, de nem akarják, hogy másnak is jó legyen és ezért keserítik meg a bébiszitterek életét...

az Anyuka meg az Apuka ellenben nagyon kedvesek, elsősorban azért is, mert megengedték, hogy ott aludjunk... a Bertus szobájába.. (ami tökjó!) és reggelit is kaptunk, meg ilyenek...

aztán bocsánat, de el kell mesélnem, hogy elős nap nagyon sok városban jártunk, ami kissé elfárasztott... ugyanis az a nemnormális ötletünk volt, mikor foglatuk (onlájn ugye!!!) a jegyet, hogy hajnalban azaz... 6kor induljunk külföldre... (nem tudom milyen felindulásból...) és mi akkor érkeztünk Rotterdam városába, mikor általában még csak feléberdünk... pontosan 9 órakor reggel... mi már egy másik országban voltunk (jaj)... no és akkor - bocsánat a kitérőért - az volt, hogy Delft.be mentünk, meg Leidenbe, meg ugye Rotterdamba, meg csomó jó boltba, meg papagájos kávézó... huhú... és akkor másnap meg Hága... ahol légfolyósók voltak... meg mi vendégek... egy kedves hollandus barátnémnál - akit nagyon nagyon jó volt látni. még akkor is, ha arra számítottam, hogy party lesz és fel se fog tűnni, hogy három magyar leányzó belecsöppen ebbe... ehelyett meg egy kis meghitt vacsorálós, fasírtot szemezgetős beszélgetés volt... félig hollandosul.

de bocsánat - azt elfelejtettem ám mondani, hogy ez a bocsánatosdi... nagyon vicces volt, mrt, hogy mi egész 7végén ezt hallgattuk ám... és a legjobb az volt, mikor bocsánatot kért kedves barátosnénk, hogy "bocs, hogy ilyen messze van az hely ahova megyünk"...

ne izguljon senki... megbocsájtottunk mindent!

(igaz csajok?) ;)

KiRuccanva

a nagy ÉS nehéz ÉS komoly vizsgaidőszakok korát éljük... ugyebár?!? (ez a mind a két egyetemünkre vonatkozik) ugyanis az itteni egyetemen már kurzusaink se voltak... (nemhogy vizsgák pff!) az otthonin (hőn szeretett) ELTEnken pedig, - ami komoly és híresneves - "pocakos ötösöket" osztogatnak - (persze nem nekem...) szóval hát! ... mindezek, meg a sok esszé írás után megérdemelt kiránduló napunkat a belga bícsen töltöttük...

hogy milyen indítattásból indultunk útnak télvíz idején a bícsre... nos ez egy olyan kérdés amin jobb nem elgondolkodni... a város ami a szíszájd.hoz tartozik Oostende névre hallgat (igen 2 db O.val-nem elírás) - nem is tudom... miért a tengerpart tartzik a városhoz és nem fordítva ?... (költői kérdés vége)... tehát a város kissé öreges... csupa - csupa idős és nyugdíjas emberke ül, áll, megy, eszik, iszik és létezik ebben a városban... (tapasztalat) és a város nem is olyan nagy... (szintén tapasztalat), hiszen próbáltunk új utakat keresni... de egy 5 perces keringés után mindig ugyanarra a főtérre jutottunk ki... a másik lehetőség a tengerpart volt... tehát összegezve! az utcák egyik végén a főtér volt a másik vége meg a tengerpartba torkolott... ne várjon senki se magyarázatot... én se értem!

meg kell még osztanom kávélásunk történetét... mert, hogy ebben a városban nem csak úgy megy, hogy bemész, leülsz, iszol egy kávét fizetsz és mész... nem nem !

hanem! bemész-vársz (merthogy hely az nincs) majd tovább vársz.. miközben kezded kellemetlenül érzeni magad... merthogy mások felett álldigálsz... miközben meg majd' megőrülsz egy kávéért... szóval a sok várás után egy olyan asztalhoz ültet a kedves pincérlány ahol ülnek már.. de a kedvedért az idős(!) bácsi és néni beljebb csúszik eggyel... persze látszik rajtuk, hogy ki nem állhatnak azóta mióta beléptél... tehát ülsz! van helyed és a kávéd is kikérted... közben a bácsi.néni páros már kapja is a gőzőlgő placsintát - amit kinézel a szájukból (amiért szintén utálnak) de nem veszel...(a pénz miatt)! mikor megjön a kávéd... adnak mellé egy kis kupica sárgaságot... nem tudod mi az.. ezért is nézed még a melletted ülő házaspárt, hogy ők vajh' micsinálnak vele... de csak azt látod, hogy elegük van! és bár nem érted, de tuti arról beszélnek... "ez a mai fiatalság! nincs bennük egy csepp jómodor se! itt bámulnak! meg fotózkodnak a kapucsínóval... hülye turisták! biztos nem láttak még ilyen kávét ezek a bolgár diáklányok..." vagy ilyesmi...

mindezek után fizettünk és elmentünk (mert amúgy felettünk is álltak és vártak a helyre)...

az oostendei út csodajó volt és tényleg megérdemeltük... csak a kávélós rész alakulhatott volna jobban..

u.i.: a sárgaság a kapucsínó mellé - tojáslikőr volt! (bizony) amit műanyag flakonból adagolt a pultos fiú minden kávé féleség mellé... (LOL)

eRGoNoMáLaTLaNuL

a mai nap elgonolkodtam, hogy milyen is az én ergonómával kialakult kapcsolatom - ami nem nevezehető egy hosszú távú kapcsolatnak... ismeretségünk 2008 késő tavaszán kezdődött... és úgy érzem hamarosan véget is vetek ennek a kapcsolatnak, mert ma rádöbbentem, hogy NEM vagyunk egymáshoz valók! több okból kifolyólag...

a történetet megismerkedésünkkel kell kezdenem! Először egy Erasmus ko-ordinátori irodában találkoztam Ergonómia Úrral,(nem sok jót sejtet)ekkor még azt se tudtam kicsoda... a következőkben úgy fogom bemutatni nektek, ahogy nekem is be lett mutatva a kari erasmus ko-ordinátor által az a bizonyos "Ergonómia Úr"...

" az ergonómia... az ööö.. olyasmi... hogy is mondják... öö... mikor például megmodják, hogy ez a polc jó helyen van-e... ööö, igen ilyesmi...."-mondta a kedves és segítőkész ám kevésbé tájékozott Erasmus ko-ordinátor hölgyemény.

ezen a frappáns bemutatkozáson felbuzdulva (visszagondolva nem is értem magamat miért) döntöttem úgy, hogy szeretnék megismerkedni ezzel a "polcos-jó-elhelyezkedéses" ergonómia dologgal.

ma már tudom, hogy hibát követtem el... mert Ergonómi Úrral nem jövünk ki... öljük és kínozzuk egymást... sőt! egymás idegeire megyünk...

első vitánk akkor volt.. mikor itt külföldön azt a feladatot kaptam, hogy mutassam be a magyar ergonómiát, itt a belga ergonómiának... persze nálunk ott keleten senki nem tud róla vagy csak kevesen... nem népszerű dolog, kevesen tudnak róla (lehet, hogy én is pont ezért nem jövök ki vele és nem működik a kapcsolatunk... ezek miatt a kulturális különbségek miatt...) így az egész bemutatás dolog csak szenvedés volt... de megcsináltam (ÉRTE!!!) persze egy jót szót nem hallottam utána... semmi hála!!!... ám egy nap jött egy ímél.. melyben egy újabb esszét követeltek tőlem... ezek a belga ergonómusok... (semmi sem elég nekik!!!) akik hihetetlen lelkesek... és ráakarják erőltetni az ember lányára (Rám) az Ergonómiát... pedig én nem tudom Őt befogadni... azt kérték Tőlem, hogy elemezzek ergonómikus cikkeket és én megtettem... mert bennem meg van a szándék, hogy megmentsem a kapcsolatunkat... de a mai nap eldöntöttem, hogy amint befejeztem ezt a cikkes dolgot... én...én faképnél hagyom!!! mert nem bírom tovább mert csak marjuk egymást... és szenvedek...és én azt nagyon nem szeretek....

úgy, hogy ezúttal kijelenthetem, hogy most már örökre ergonómiátlan maradok!

A.Mamuszok.Országa

ez az ország pedig nem más, mint Spanyolország...
azért, mert itt tulajdonképpen nem cipőboltok vannak, hanem Mamusz (kötőjel!) Cipő boltok... mert, hogy ugye itt nem ismernek olyat, hogy szőnyeg vagy parketta - olyat meg pláne nem, hogy laminált lap! szóval itt KŐ van a lakásokban... mindenhol (kivátel nélkül) olyan igazi, (vagy mű) márvány, ami a fehrének a különböző árnyalataiban játszik... szóval... ez a márványság nagyon praktikus tud lenni (gondolom én) a nyári kánikulák alatt... mert, hogy hűt (de rendesen ám!)... (szerintem én akkor se értékelném, mert hidegséges vagyok... és nem szeretek fázni)... tehát! nyáron lehet, hogy jó... de hogy télen mennyire unpraktikus és borzasztó... az nem lehet leírni.. mert az egy dolog, hogy nem fűtenek... és csak akkor kapcsolják be a fűtőtestet ha mostak és a ruhákat akarják megszárítani... de még a padlóból is ömlik a hideg... brrr!!!
tehát, pontosan ezért van az, hogy ebben az országban megtalálható a világ összes fajta maumusza... és meleg szőrös-bundás lábbelije! (mert, hogy őke se nem bírják ezt a kegyetlen hideget!!!)... így biztos, olcsóbban, jön ki, évenete vennie egy csoda mamuszt (vagy gyakrabban!)... mert, hogy azt is el kell áruljam... hogy ezekben a csoda mamuszokban előszeretettel csoszognak össze-vissza a lakásban - amitől én kisebb idegzsábákat szoktam (volt) kapni... még egy hét eltelne... lehet, hogy asszimilálódnék! tehát, aki nem hiszi járjon utána...

AmiEddigNemVolt

már harmadszor járok Spanyolország ezen táján, de örömmel tapasztalom, hogy még minidg meg tudnak lepni az Itteniek...

minap... olyat ettem, amit otthon percek alatt készítek el...

FiGyeLeM! előrecsomagolt kruplis-hagymás tojásrántotta!!! az még hagyján, hogy krumplis meg, hogy hagyma is van (én mindenbe rakok hagymát - ezzel nem tudtak újat mondani).... dehogy előrecsomagolt....!!! és ott figyel a hűtőpultokban a felvágott mellett az már kicsit sok nekem... vagy nem?

a másik, amiért lehet, hogy kicsit irigyelni fogtok... és lehet, hogy olvasok pár cenzúráznivaló kommentet.... de muszály elmesélnem, hogy itt és most (Zaragoza-Spanyolország-Január16) nem hordok harisnyát!!!

ami a budapesti mínuszok (Jaj!) és a brüsszeli mínusz közeli időjárás után kimondottan furcsa!... már egészen hozzászoktam, hogy extra rétegeket kell magamra öletni ha ki akarok menni az utcára...

persze, ezt se úgy kell elképzelni, hogy miniszoknyában és top.ban rohangálok itt (amúgy nem is hordok miniszoknyát!!!) de azért, - budapesti viszonylatban - olyan kora tavaszi idő van itt - mondjuk mikor a hóvirág nyílik... kb. 10-12°C!

és most már abba is hagyom...